Reggel 6:30-kor keltett bennünket a
Gogolák fiúk anyukája. Nehezen ébredtünk,
mert sokáig fenn voltunk az éjszaka.
Reggelire, kétféle szalámit, teát, lekvárt,
májkrémet, sajtot, paradicsomot, uborkát, paprikát kaptunk.
9-kor jött értünk a busz, ami elvitt bennünket
Vargyasra. Ott már vártak bennünket a lovas szekerekkel. Miután mindenki
elfoglalta a helyét, elindultunk a Vargyas-szorosba. Igen hosszú, és rázós út
volt. A kocsisok útközben mindenféle érdekes történeteket meséltek. Megmutatták
az út mellett található forrásokat, ritka növényeket. Az út folyamán többször
haladtunk meredek emelkedőn, sőt még a Vargyas-patakon is keresztülmentünk. 2
óra volt az út.
A szorosba érkezésünkkor terített
asztallal, és illatozó grill húsokkal, patakban hűtött borvízzel fogadtak
minket a panzió dolgozói. Az ízletes
ebéd befejeztével Vargyas-patakban fürödtünk egy kicsit. Nagyon csúszósak voltak
a kövek, és csúszkált mindenki össze-vissza. Nagyon jó volt.
Elmentünk túrázni Gyurival. Nagyon
ijesztő volt számomra, mert lengőhidakon kellett átmenni, amik nagyon mozogtak.
Találkoztunk idegen túrázókkal is.
Először a Csikócsűr nevű kisebb
barlangot néztük meg. Igen meredek volt a bejárat, de sikerült mindenkinek
felmásznia. A patakon átkelve jutottunk el az Orbán Balázsról elnevezett
barlangba, ahová vaslétrákon kellett fel- és lemászni. Nagyon féltünk, mert a
létrafokok nagyon keskenyek voltak, és nagyon csúsztak. A barlang látogatható
részét két csoportban jártuk be, mivel igen sötét, és csúszós volt odabent. A
túra alatt Gyuri mesélt a barlang történetéről, és az ott megbújt emberek
életéről. Csodálatos volt a barlang pereméről a kilátás. A barlangban tizenhét
fajta denevér él, de mi ezekből csak kettő példányt láttunk. Félelmetes volt a
sötétség, és dermesztő a hideg.
A hegyről lefelé vezető út nagyon
félelmetes volt. Nem sokkal az indulás után elkezdett dörögni az ég, és már
esett is az eső. Nagyon elázott
mindenki, vacogott a fogunk, mindannyian fáztunk. Még mindig volt hátra 1,5
óra, és nagyon felhős volt az ég. Minden ruhánkból csavartuk a vizet, és nem
tudtunk mit magunkra venni. (Szerintem sokan meg lesznek fázva.) A kocsisok
igyekeztek a lovakat gyorsabb haladásra ösztönözni, de néha azért nekik is meg
kellett pihenniük. Ez a nyári zivatar lehűtötte a levegőt, pokrócokkal
takaróztunk be az eső ellen, mivel esőkabátjaink otthon maradtak.
A völgybe érve a mészégető boksáknál
sajnos nem tudtunk sokat időzni a hideg, áztató eső miatt. Mi indultunk utoljára, de Laci a vezetőnk sokat
beszélt, és viccelődött velünk, ezért észre sem vettük, hogy nagyon hosszú volt
az út lefelé is.
Amikor odaértünk a buszhoz kb. 16 óra
felé, mindenki megbámult bennünket, hogy milyen vizesek vagyunk. Mire Vargyasra
értünk, már nem esett az eső. Mindenki izgult, hogy végre a szállásra érjünk.
Nagyon finom vacsorával nyugtattuk fáradt testünket.
Így izgalmasan telt a mai napunk is!
A
mai nap tudósítója volt: Jakab Renáta és Petrik Rebeka
Vargyas-szoros
A Vargyas-szoros (románul Cheile Vârghişului) a Rika-hegység északi részében, Vargyastól északnyugatra, Homoródalmástól keletre található. A Vargyas-patak által kivésett 3 km hosszú sziklaszoros a Vargyas-szoros Természetvédelmi Területet képezi. Ez a Székelyföld egyik legnagyobb karsztvidéke. A szoros allochton karsztját négy fosszilis barlangszint (a patak szintje felett 5, 20, 40, 70-120 m-rel) és a jelenleg is alakuló aktív, patakos szint képviseli. A pleisztocén közepétől kialakult barlangrendszerekből mára már csak kisebb (2-20 m) vagy nagyobb (20-1500 m) barlangszakaszok maradtak meg a szoros mindkét oldalán.[1] A Vargyas-szorosban 124 barlangot tartanak számon, melyeknek teljes hossza eléri a 7410 métert. A legnagyobb az Orbán Balázs-barlang (Nagy-barlang, Homoródalmási-barlang, Kőlik), amely az első tudományosan felkutatott barlang Erdélyben. A járatok hossza 1527 méter, négy természetes bejárata a patak vize felett 20 méterre nyílik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése