Mikor mindenki megreggelizett, kaptunk pár percet arra, hogy a kiránduló táskáinkba bepakoljunk és ezzel sikerült elindulnunk 7:45-kor a Gaál Mózes Általános Iskolába, ahol a baróti gyerekek tanulnak. Az iskola tornatermében megrendeztük a közös focimeccset. Nagy izgalommal néztünk és persze szurkoltunk is az osztálytársainknak. Végig nagyon izgalmas volt. Az első gólt sikerült nekünk megszerezni, de ők hamar kiegyenlítettek és ez a lendület meg is maradt nekik, hiszen ők nyertek. Mi szerettünk volna nyerni, de sportszerűen gratuláltunk nekik. Nemsokára elindultunk Vargyasra, ahol a Sütő család jelenleg utolsó bútorfestő és asztalos tagja tartott nekünk egy kis bemutatót a házáról, amit 1773-ban építettek elődei. Megmutatta a családtagjai által készített gyönyörű bútorokat, használati tárgyakat. Elmesélte azt is, hogy bízik benne, fiai továbbviszik majd ezt a szép mesterséget. A ház bejáratánál állt egy csodaszép székely kapu, ami 1975-ben épült a házhoz. Rövid séta után egy kis unitárius imaházhoz értünk, ahol a tiszteletes tartott nekünk érdekes beszámolót a vallásuk kialakulásáról, templomuk történetéről.
Innen átmentünk Máté Ferenc fafaragó bácsihoz, akinek a házában a szép munkáit nézhettük meg. Elmesélte azt is, hogy milyen technikával és mennyi idő alatt készített el. Mindenki nagyon figyelte a kedves idős ember történeteit.
Busszal elmentünk a vargyasi mészégetőkhöz, amit szintén megnéztünk. Az erősebb legények, kipróbálhatták magukat kőtörésben.
Ezután visszamentünk a szállásra ahol megebédeltünk, és délután elmentünk Kászoni Gáspár által alapított Baróti Tájmúzeumba. 4 órától 5 óráig a baróti gyerekekkel tisztítottuk meg a környéket a hulladékoktól. A szállásra érve összepakoltuk a ruháinkat és egyéb dolgainkat, hogy holnapra indulásra készen álljunk.
Pakolás után a baróti gyerekekkel elmentünk egy divatbemutatóra, ami az iskolájukban volt . A végzős középiskolás diákok mutatták be a vizsgára készített ruháikat.
A rendezvény után a panzióban töltöttünk el pár órát barátainkkal, és nagyon jól éreztük magunkat. Rengeteg új barátot találtunk, ami nagyon jó dolog. Az este közeledtével elkezdtünk búcsúzni egymástól. Sokan el is sírták magukat a sok közös emlék és a sok együtt eltöltött óra miatt, mert már akkor tudtuk, hogy nehéz lesz az új barátainkat itt hagyni. De megadtuk egymásnak az elérhetőségeinket, hogy tudjuk tartani majd a kapcsolatot.
A nehéz búcsúzás után mindenki hazament, mi lezuhanyoztunk, átöltöztünk és elmentünk aludni, mert másnap hosszú utazás várt ránk.
A pénteki tudósítónk Kukuják Martina volt.
Vargyas
Románul Vârghi község Romániában, Kovászna megyében, Erdővidéken.
Vargyas – a legendák földje, alig ezerkilencszáz lelket számláló erdővidéki község.
Sepsiszentgyörgytől 57 km-re északnyugatra, Baróttól 9 km-re északnyugatra a Persányi-hegység keleti előterében, a Vargyas-patak mellett fekszik.
1332-ben Vaygias néven említik. Területét már a rómaiak is ismerték. Az Oklánd felé vezető műút közelében a római limes egyik jelzőtornyának maradványa Hagymás várának maradványai láthatók. Ettől nem messze a Rika-erdőben kör alaprajzú kora középkori vár romjai láthatók, melyet a nép Attila várának nevez, melynek közelében temették el Réka királynét. A falu eredetileg a Trencsen-hegyen volt és a tatárjárás után települt mai helyére. 13. századi alszegi temploma a mai unitárius templom közelében állt, a 15. században gótikus stílusban átépítették, a 19. század elején lebontották. Köveit beépítették az új, 1813-1820 között épített unitárius templomba. A falutól délre a Szenti mart nevű határrészen egy régi templom alapjait tárták fel, melyet az egykori Szent Márton templomának tartanak. Az ortodox templom 1807-ben épült. A faluban már a 15. században volt a Dániel családnak két kúriája, ezeket azonban a 16. században török felégette. A 17. század közepén helyettük épült fel az öt toronnyal erősített késő reneszánsz várkastély. A kastélyt a 17. század végén a császáriak lerombolták, de 1723-ban újjáépült, 1853-ban és 1922-ben bővítették, ma kissé leromlott állapotban van. Udvarán dendrológiai park található. A falu határában egykor vasat és szenet bányásztak.
Vargyas gazdag hagyományvilággal rendelkezik. Itt említhetjük a festett bútor készítését és a népi faragást. Dr. Kós Károly A vargyasi festett bútor című könyvében feltárta e hagyományos mesterség múltbeli és mai helyzetét, történelmi áttekintést nyújtva a festett bútor készítésének leghűségesebb követőjéről, a Sütő családról.
Id. Sütő Béla (megh. 1983) keze alól az 1970-es években tucatjával kerültek ki a művészi értékű virágos bútorok. Lankadatlan igyekezettel osztotta meg a fiatalokkal tudását, a szakmában szerzett mesterségbeli és művészeti ismereteit.
A Sütőkön kívül a Máthé (Sebe) család tagjait – Miklós, Ferenc, István, György, József népi mestereket – említhetjük, akik bútorokat, gazdasági eszközöket készítettek egyszerű díszítéssel. A hetvenes években sikerrel forgatták a vésőt Máthé Gáspár, Máthé Lajos és Borbáth Sándor. Ifj. Sütő Béla fiai és unokái, Máthé Ferenc I., Borbáth Sándor, Dimény Dávid, Török Imre, Soós Csaba, József Gellért, Soós Emma, Székely Piroska, Bencze Gábor Attila révén a népi bútorfestés és faragászat ma is virágzik Vargyason.
Mészégetés
A mészégető népi ipar XIX. századi székelyföldi helyszíneinek térképe a Cziráky- féle összeírás alapján jól kirajzolható: 1820-ban az égetés és a mész fuvarozása, a mésszel való kereskedés lehetősége 36 település lakói számára jelentett megélhetési forrást. Nyilvánvaló, hogy azokon a településeken alakult ki ez a természetkiélő erdei ipar, amelyeken a helyi természeti adottságok lehetővé tették. A nevezett mesterség kapcsán legtöbbször előforduló településnevek: Homoródalmás, Homoródkarácsonyfalva, Vargyas, Csíkszentdomokos és Pürkerec. A falut körülölelő hegyek mészkőrétegeinek kitermelésével a helyben dolgozó 5–10 mészégető tevékenysége a források szerint Vargyast már századokkal korábban mészégető központként tette ismertté.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése