7 órakor megreggeliztünk, utána fölmentünk a szobánkba, bepakoltunk a táskába, elkészültük az aznapi programokra.
8 órakorkor indultunk el busszal.
Első megállónk a borvíz üzem volt Bibarcfalván. Ebben az üzemben szinte minden gépesítve volt. Ezeket a vizeket nem csak Erdély területére viszik, hanem sokat szállítanak külföldre is. Nagyon kedvesek voltak az ott dolgozók. Mindenki kapott ajándékba a PET palackok alapanyagául szolgáló színes fiolákból, és természetesen ásványvizet is.
Miután itt végeztünk, elindultunk Kézdivásárhelyre, ahol az első megálló a város főterén volt. Megnéztük Gábor Áron szobrát és meg is koszorúztuk.
Utána elsétáltunk Incze László Céhtörténelmi Múzeumába, ami csak pár méterre volt innen. Itt megnéztük, hogy milyen tárgyakat készítettek régen a céhekben és milyen zászlója, címere volt egy-egy céhnek. Ugyanitt volt egy babamúzeum is, ahol minden egyes babán különféle népviseleti ruha volt. Ezeket a ruhákat gyerekek készítették egy pályázatra, aminek az volt a célja, hogy tervezzék meg és készítsék el a falujukban lévő népviseleti ruhákat. A babák elé ki volt rakva egy-egy papír, amin az állt, hogy ki készítette, és ki segített neki.
Ettől a múzeumtól majdnem 500 méterre volt a Vigadó Színház, tehát ide is átsétáltunk. Sajnos nem tudtunk bemenni megnézni, mert épp próbáltak bent. Kintről megnéztük és elindultunk ebédelni.
Hideg csomagot kaptunk, mert nem lett volna időnk visszamenni a szállásra. Elsétáltunk az egyik parkhoz, ahova nem tudtunk bemenni, mert fizetni kellett, ezért a mellette lévő játszótéren ebédeltünk. Miután mindenki jóllakott elmentünk egy cukrászdába. Itt 10-15 percet töltöttünk el, aki akart süteményt, vagy fagyit evett.
Ezek után elindultunk Sepsiszentgyörgyre. Ebben a városban a Székely Nemzeti Múzeumot néztük meg. Itt volt kiállítva Gábor Áron egyetlen eredeti rézágyúja. Meséltek az 1848-49-es forradalomról. Láttunk kiállítva régészeti kancsókat, csontokat és különféle dolgokat. Meg lehetett nézni a középkori kardokat, páncélokat, és egy vár makettjét is.
Miután itt végeztünk, elindultunk vissza a szállásra, ahová másfél óra volt az út. Csak annyira mentünk be, hogy letegyük a táskát, majd folytattuk utunkat. A szálláshoz közeli Művelődési házba mentünk, hogy részt vehessünk 1 táncórán. Itt mindenki jól érezte magát. Az oktató nagyon követlen, és fáradhatatlan volt. Így természetesen mindenki jól elfáradt, tehát mentünk vissza a panzióba vacsorázni.
Miután mindenki megette a vacsoráját, mehettük a szobánkba készülődni estére, mert meghívtuk az erdélyi 7. osztályos diákokat egy búcsú diszkóra. Mindenki remekül érezte magát, de sajnos fél 10-kor abba kellett hagyni a bulit. Elmentünk zuhanyozni és fogat mosni.
10 órakor takaródó volt, mindenkinek be kellett menni a saját szobájába. Én még beszélgettem egy kicsit azokkal, akikkel egy szobában aludtam, de hamar elaludtunk, mert tudtuk, hogy korán kell kelnünk.
A nap tudósítója Sponga József volt.
Borvíz
A csíksomlyói Ferences kolostor mögötti réten fakadó forrás, a lakosság kedvelt savanyú ásványvize, vulkáni utóműködés eredményeként jött létre.
Fellobogó vízbősége és gazdag forrása miatt, Benkő Károly 1853-ban “lobogó víz”-nek nevezte.
Imets Fülöp Jákó tanár, a Csíksomlyói Római Katolikus Gimnázium egykori igazgatója, a Székelyföld című lap 1883. november-decemberi számaiban így ír a somlyói borvízről:
“A somlyói szerzetesek a Somlyó nyugati tövében s részben saját területükön fekvő ásványos forrásra figyelmüket kiterjesztették. “
Vitos Mózes pap, helytörténész a Csikmegyei füzetek: Adatok Csikmegye leírásához és történetéhez című könyvében a következőket írja a csíksomlyói ásványvízről:
"Isten e kézzelfogható adománya, a természet e kincse, melyet a csíki főmuzsák gyermekeinek különös kedvezményképpen nyujt oly pazar bőkezüséggel, egy csinos kőküpüben van felfogva, melyet a csikszentkirályi kőfaragók egy darab kőből készítettek volt egy öl hosszu, vagy mély és egy fél öl átméretü nagyságban".
A borvíz a szénsavat tartalmazó, többnyire savanykás forrásvíz erdélyi neve. A borvíz rendszerint nátrium-karbonátot tartalmaz. A forrás neve borkút. Nevét onnan kapta, hogy savanykás íze a borra emlékeztet. Székelyföld gazdag borkutakban, aki tehette, borkútról hordta az ivóvizet. Különösen nyáron borhoz keverve itták.
A csíki székelyek egyik megélhetőségi lehetősége, a somlyói borvíz házhozszállítása volt. Már a 19. század végén, a megrendelőknek, mázatlan cserépkorsókban szállították házhoz a kedvelt savanyúvizet. Hagyományos tehénfogattal indultak minden reggel a városba, a szekéren, két szinten sorba helyezték el a borvízzel teli korsókat. Az egyre növekvő városok igényeinek kielégítésére, a borvízfuvarozást is modernizálni kellett, így a lassú tehénfogatot a gyorsabb lófogat váltotta fel. A szeredaiak által oly nagyon kedvelt borvizet évtizedeken át fogatok szállították.
Újabban turisztikai jelentősége is kezd lenni az erdélyi borvíznek. Második éve tartják meg a Kovászna megyei Aquariust, a borvíz ünnepét, 2007-ben Mikóújfaluban, 2008-ban Sugásfürdőn kerül sor a rendezvényre. A sikeren felbuzdulva Hargita és Kovászna megye tervezi a „borvíz útja” megnyitását is.
A borvíz neve a Felvidéken csevice, a Dunántúlon savanyúvíz.
Kézdivásárhely
Románul Târgu Secuiesc, németül Sekler-Neumarkt, latinul Neoforum Siculorum, becenevén „a vargák városa” város Romániában Kovászna megyében. A Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városa, az egykori Kézdiszék központja. 1849-ben Kantával egyesült, 1949-ben Kézdioroszfalut csatolták hozzá. Ma Nyújtód és a hozzácsatolt Kézdisárfalva és Kézdiszászfalu is hozzátartozik. Neve arra utal, hogy már a középkorban vásáros hely volt. A szó előtagja (kézdi) arra emlékeztet, hogy az itteni székelyek Szászkézd vidékéről valók. Már a rómaiak idején Praetoria Augusta nevű település volt itt. A város keleti teraszain bronzkori, 3. századi telep, valamint 7. századi település nyomai kerültek elő. A római kortól folyamatosan vásáros település volt, melyet az Ojtozi-szoros felőli betörések időnként pusztítottak. A középkorban újra vásáros hely lett, majd 1427-ben Zsigmond király Torjavására néven királyi várossá tette. 1567-ben már jelentős város Kézdivásárhely néven. Az 1834. évi nagy tűzvészben 558 házból 421 leégett. Az 1848-49-es szabadságharcban a székelyek védelmi központja, itt öntötte ágyúit Gábor Áron, szobra 1971 óta a főtéren áll. 1910-ben 5892 lakosa volt, túlnyomóan magyarok. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 2002-ben 20 488 lakosából 18 633 magyar, 1601 román, 199 cigány és 19 német volt.
Sepsiszentgyörgy
Sepsiszentgyörgy (románul Sfântu Gheorghe, szászul Gergen) város Romániában, Kovászna megyében. Háromszék legjelentősebb városa egyben székvárosa, 1876 és 1918 között Háromszék vármegye, 1968 óta Kovászna megye székhelye. 1880-ban Szemerját csatolták hozzá, ma Kilyén, Szotyor és Sugásfürdő is ide tartozik. 2002-ben 61 512 lakosából 46 121 magyar és 14 131 román volt.
Erdély délkeleti szögletében, a Keleti-Kárpátokban, az Alsó-Háromszéki medencében, Brassótól 33 km-re északkeletre, Bukaresttől 198 km-re északra, Kolozsvártól 250 km-re délkeletre, az Olt két partján fekszik. Néhány km-re Illyefalvától. Átlagos tengerszint feletti magassága 520–580 m. A város egy 10 négyzetkilométeres területen fekszik, nem számítva az ide tartozó Kilyén, Szotyor és Sugásfürdő településeket.
A kulturált szórakozást és művelődést szolgálta az 1854-ben alapított Olvasó Egylet, majd az 1855-ben létrehozott kaszinó. A jótékony szeretetszolgálat céljait tekintette elsőrendű feladatának az 1878ban megalakult nőegylet. Ugyanezt a hivatást töltötte be az 1889-ben létesített és 1897-ben önálló épülethez jutó szegények menedékháza. 1893-ban az impozáns épület elkészültével megnyílt az Árvafiú Szeretetház is. 1874-ben nyomdát alapítanak, 1882-ben immár a nagyobb és igényesebb Jókai nyomda kezdi el működését. 1874-ben a Brassóból Sepsiszentgyörgyre áttelepített Nemere című lap jelenik meg, ennek helyét 1883-ban a Székely Nemzet veszi át, 1906-tól pedig 1944-ig a város közönségét a Székely Nép tájékoztatta. A város művelődési életének külön színfoltja a színjátszás története. Az úgynevezett Bálház, a Daczó család bérháza volt és az első épület, amely hajlékot adott a vándor színtársulatoknak 1851-ig.
Székely Nemzeti Múzeum
A Székely Nemzeti Múzeum a legjelentősebb határon túli magyar múzeumi gyűjtemény. 1875-ben alapította özv. Cserey Jánosné Zathu¬reczky Emília Imecsfalván. Társa az alapításban az első múzeumőr, Vasady Nagy Gyula volt, aki programbeszédét 1877-ben a múzeum első szöveges kiadványaként is megjelentette. Még abban az évben bekerült a gyűjteménybe legértékesebb műtárgyuk, az Apor-kódex, az úgynevezett Huszita Biblia (a fennmaradt legrégibb magyar bibliafordítás), valamint a később elpusztult Csereyné-kódex, a legrégibb magyar énekeskönyv (benne Balassi-vers és Tinódi első vagy második legkorábbi munkája).
1879-ben az alapítók elérték, hogy az addigi magánmúzeumot a székely közösség képviselői vegyék át hivatalosan, így az formailag is a székelység közös tulajdonává vált. Ekkor került az addigra több mint 9000 tételre gyarapodott gyűjtemény Sepsiszentgyörgyre. Fenntartását az óta – egyes időszakok állami támogatását vagy szélsőséges centralizációját leszámítva – a székely megyék, Sepsiszentgyörgy város, valamint egyéb helyi források biztosítják.
Több mint három évtizedig a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium adott helyet a gyűjteménynek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése