Szombat, utolsó napunk Baróton a Derzs panzióban. Reggeli után összepakoltunk, ruháinkat a bőröndökbe raktuk, és készültünk a hazafelé útra.
A buszhoz kísértek minket a baróti gyerekek, érzékeny búcsúzás után, 8 óra 33 perckor indultunk Barótról. Kanyargós szerpentines utakon haladtunk, ami néhányunkat megviselt. Gyönyörködtünk a szép tájban, legelésző marhákat és juhokat is láttunk.
Szentpálihoz érve halastavakat pillantottunk meg ahol nagyon sokan pecáztak, a vízen récék, vadkacsák úszkáltak.
Székelyföld központja Székelyudvarhely, itt megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc mellszobrát a szoborparkban.
Következő megállónk Korond. Egy nyüzsgő város fogadott bennünket. Rengeteg kereskedő kínálta portékáit: fonott kosarakat, agyag edényeket, faragott eszközöket, báránybőrből készített ruháikat. A híres keramikus Józsa Jónás házát is megtaláltuk, ahol vásároltunk a művész munkáiból.
Rövid megállót tartottunk Marosvásárhelyen a repülőtér mellet, ahol a magunkkal hozott finom kürtőskalácsot ettünk.
Román idő szerint 16 óra 50 perckor értünk Királyhágóra, itt elfogyasztottuk a nekünk előcsomagolt ételt, és 17 óra 30-kor kis pihenő után folytattuk utunkat hazafelé.
Bánfihunyadon a cigányok építette bádogtetős, túldíszített házakat, Mezőtelegden a vízierőművet, Nagyváradon a Diamond cukorgyárat láttuk utazásunk során.
Borsi határátkelőn 17 óra 47-kor léptünk át, ahol a papírjaink ellenőrzése után „További jó utat” kívántak a határőrök.
A buszon érdekes dolog történt. A két osztályfőnök díjazta a hét során a két legtisztább szobát, a legaktívabb segítőket, a focicsapat tagjait és felnőtt kísérőinket is. Emlékbe kaptunk egy-egy prospektust Erdővidékről.
Végre megpillantottuk a Dabas táblát! Már nagyon vártuk az út végét, türelmetlenek voltunk . 20 óra 10 perckor megállt buszunk az iskolánk előtt. Szüleink már nagyon vártak minket, mi is őket. Üdvözöltük egymást, szétosztottuk csomagjainkat, és örömmel mentünk haza a családunkkal.
A mai nap tudósítója: Gogolák Valter
Székelyudvarhely
Megyei jogú város Romániában Hargita megyében. Az Udvarhelyi-medence gazdasági és művelődési központja. Hargita megye második legnépesebb városa. Székelyföld történelmi társadalom- és művelődéstörténetének legjelentősebb központja, s évszázados hagyományokra visszatekintő székhelye. Fontos közúti csomópont, vasúti végállomás. Az Udvarhelyi-medence egyik legkorábbi települése. Székelyföld és a székely székek központja évszázadokon keresztül.
Csíkszeredától 52, Marosvásárhelytől 100, Kolozsvártól 200, Brassótól 100 km-re fekszik. A város határvonalának hossza 40 km, bel- és külterülete 4779,21 ha, amelyből a belterület épületekkel fedett része 389,30 ha, míg az utak és terek összesen 144,85 hektárt tesznek ki.
Először az 1333. évi pápai tizedjegyzék említi Uduorhel néven, de a helység már korábban is létezett. Neve arra utal, hogy e helyen tartotta udvarát a székelyek ispánja. Székelyföld hagyományos központja, a székely székek bíróságai előtt hozott ítéletek ellen, ide fellebbezhettek.
1301-ben Uduord néven említik. A településnek az Árpád-korban valószínűleg Telegd volt a neve. 1357-ben Nagy Lajos király vezetésével itt ülésezett az első Székely Nemzetgyűlés, mely egyrészt a székelyek, másrészt Erdély több várának jogi vonatkozásait tisztázta.
Székelyudvarhelyt valószínűleg Zsigmond király emelte városi rangra, aki ugyancsak járt a településen, mikor István erdélyi vajdával gyűlt meg a baja, de az erdélyi fejedelmek is megadtak minden kiváltságot a városnak.
A helység első vára egy korábbi kolostor köré 1492-ben épült fel. A városhoz közel van Bódvára, amiről azt tartja a legenda, hogy régi székely vár. A város 1558-ban Izabella királynőtől adómentességet nyert. A Székelytámadt várat János Zsigmond építtette a legyőzött székelyek megalázására 1562 és 1565 között. Ezt a Mihály vajda oldalára állt székelyek 1599-ben lerombolták, 1616-ban pedig Ali pasa égette föl. 1621 után Bethlen Gábor az erődítmény újraépítését rendelte el. 1704-ben a várat Tiege generális fosztotta ki. Az erődítményt visszafoglaló Pekry Lőrinc a székelyekkel leromboltatta a várat, amelyet ettől kezdődően Csonkavárnak neveznek a helyiek. Az egykori erődítmény jelentős maradványai napjainkban is láthatóak.
Itt született 1553-ban Székely Mózes, Erdély egyetlen székely fejedelme, aki gyermekkorát Székelyudvarhelyen töltötte, de gyakran megfordult Sófalván és a Sóvidéken, ugyanis az édesapja Literáti Székely János (vagy másképpen János deák) 1568-tól a székelyek sóbányájának kamarása lett. János deák korábban Udvarhely jegyzője is volt, aki magyar nyelven állította ki a tímár céhének alapító okiratát. (És a bírónak és a tanácsnak jó egészséget kívánunk. Kelt Udvarhely mezővárosban az előírt időben s az elől megírt 1556-ik évben János deák Udvarhelyszék jegyzője.) Székely Mózes Báthory István fejedelem oldalán harcolva az erdélyi fejedelmi testőrség parancsnoka lett, majd lengyel királyként vitézségéért "szentelt lovaggá" ütötte és a sófalvi sóbányakamaraispáni tisztségét tölthette be 1583-tól. Székely Mózes később az erdélyi hadsereg főparancsnoka lett és az erdélyi rendek 1603. április 15-én megválasztották fejedelemnek.
Az 1876-os megyerendezés során Udvarhelyszék területének kisebb kiigazításával, Székelyudvarhely székhellyel alakult meg Udvarhely vármegye.
Székelyudvarhelynek 1910-ben 10 244 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásának székhelye volt. 1992-ben 39 959 lakosából 38 926 magyar (97,41%) anyanyelvű. 1996-ban 39 484 lakosa volt. 2002-ben 36 926 lakosából 35 315 magyar (95, 62%) és 1087 román (2,91%) anyanyelvű volt. A lakosság felekezeti összetétele (50% római katolikus, 45% protestáns) a Romániában élő magyar nyelvű közösség vallási hovatartozását is tükrözi arányaiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése